Felkészülés a gyermeknőgyógyászati vizsgálatra

Nőként természetes, hogy időközönként nőgyógyászati vizsgálaton veszünk részt, akár az évente esedékes rákszűrés alkalmából, a várandósság idején, vagy panasz esetén. Sokan viszont nem is gondolnák, hogy gyermekkorban is számos olyan eset előfordulhat, amikor kislányunk orvosi ellátásra szorul. A nőgyógyásszal, gyermeknőgyógyásszal való első találkozásra készít fel Dr. Balogh Sára szülész-nőgyógyász szakorvosunk.

Mivel a nőgyógyászati vizsgálat sok nő számára eleve stresszes esemény, nagy lelki erő szükséges ahhoz, hogy gyermekünket úgy kísérjük el a vizsgálatra, hogy nyugodtak legyünk végig. Kiskorú gyermekének akkor tud legjobban segíteni, ha partnerként kezeli végig a folyamat során, a témáról nyíltan, félelem nélkül beszél, illetve a vizsgálat során az orvos tapasztalatában és tudásában maximálisan megbízik. Így gyermeke együttműködő marad és tisztában lesz a rendelésen történő vizsgálatok menetével.

Néhány hónapos, néhány éves kortól egészen serdülőkorig leggyakrabban valamilyen fertőzés vagy a nemiszerven látható eltérés, kipirosodás, váladékozás miatt szoktak jelentkezni a betegek. Ebben az esetben már hetek vagy hónapok óta figyeli a szülő a gyermekét, próbál rajta házi praktikákat bevetve segíteni. Az esetek egy részében ez sikeres, és elmúlik a panasz, a másik részében viszont nem enyhülnek, ekkor szokott megfogalmazódni a gondolat az édesanyában, hogy elviszi kislányát szakemberhez. 

Kiskorban a szülő még gyakrabban ellenőrzi gyermekét pelenkázáskor, fürdéskor, wc használat után. Később, főleg serdülőkorban viszont már szégyenlőssé válnak a fiatalok és sokszor nem mernek a szülőhöz fordulni panaszaikkal, mert kellemetlennek, gusztustalannak tartják a témát, így ezekben az esetekben a szülő a már hónapok óta fennálló panaszok megtudtakor próbál segíteni és gyorsan orvoshoz fordulni gyermekével.

El kell különíteni a sürgős vagy akut, és a régóta fennálló, tehát krónikus eseteket. Meg kell értetni a gyermekkel, hogy gyermeknőgyógyászati vizsgálatra lesz szükség ahhoz, hogy a fájdalmai elmúljanak és ismét egészséges legyen. A gyermeket életkorának megfelelően tájékoztassuk arról, hogy mi vár rá pontosan.

Mindenképpen javaslom, hogy gyermeknőgyógyász szakorvoshoz forduljunk, akkor is, ha a legelső ötletünk a kitapasztalt, megbízható nőgyógyászunk meglátogatása lenne. Az édesanyák nagy része rögtön a saját szülész-nőgyógyász szakorvosához viszi el a gyereket. Ha nem ez a szakterülete, akkor sajnos a legnagyobb jóindulat mellett is előfordulhat, hogy negatív élménnyel távoznak a rendelőből. Attól még, mert annak idején a szülő az adott orvosnál szült, évek óta hozzá jár, bízik benne, nem biztos, hogy gyermekének is ő lesz rokonszenves vagy szakmailag helytálló.

A gyermekek sokkal érzékenyebben reagálnak az ismeretlen helyzetre és vizsgálatra, fokozottabban kell ügyelni a nyugodt és barátságos légkör kialakítására, életkoruknak megfelelően kapják meg kérdéseikre a válaszokat. Ez főleg kamaszoknál fontos, mert a serdülők „első nőgyógyászati” élménye meghatározó a későbbiekre vonatkozóan, és ha elrettentő számára az alkalom, akkor nem fog szívesen orvoshoz fordulni később sem, sőt a szűrővizsgálatokat is hanyagolni fogja, ami a szexuális egészsége szempontjából kulcsfontosságú.

Készítsük fel gyermekünket az adott életkorának megfelelően, hogy a doktornő vagy doktorúr meg fogja vizsgálni. Természetesen a gyermeknőgyógyászati vizsgálat nem jelent hüvelyi vizsgálatot abban az esetben, ha szexuális életet még nem élő gyermekről van szó, de ettől függetlenül a külső nemiszerv vizsgálata beletartozik a folyamatba, sőt adott esetben mintavétel is történhet.

A mintavétel során tapasztalható érzetet otthon is megmutathatjuk gyermekünknek egy fültisztító pálcika segítségével, melyet a kéz-, vagy arcbőréhez hozzáérinthetünk, és elmondhatjuk neki, hogy ez nem fájdalmas, de kellemetlen lehet, hiszen egy érzékeny területről van szó. Maga a bakteriális minta vételére szolgáló eszköz méretében és formájában is nagyon hasonló a fültisztító pálcához, ezzel a hüvelybemenetből vagy a hüvely alsó szakaszából veszünk mintát, mely fájdalmatlan, a szűzhártyán nem okoz sérülést, ugyanakkor a gyermekek számára ismeretlen, kissé kellemetlen érzés lehet.

Rectalis vizsgálatra is sor kerülhet, amit a végbélnyíláson keresztül végzünk. A szülők számára ez szintén félelmetes lehet, de próbáljuk megnyugtatni magunkat és végiggondolni, hogy egy ujjal való vizsgálat mely néhány másodpercig tart, nem traumatikusabb és fájdalmasabb, mint egy keményebb széklet távozása, mely bizonyosan előfordult már mindenki életében. Ha mégis aggódnánk emiatt, próbáljuk saját félelmeinket nem kivetíteni, mert ezzel pont ellenkező hatást érünk el, félelmet, stresszt és negatív élményt plántálunk a gyermekbe. Az 1-2 percig tartó  vizsgálat nem fájdalmas, minimális székelési ingert válthat ki.

Előfordulhat, hogy ultrahangvizsgálat is szükséges lesz. Fertőzés gyanúja esetén nem feltétlenül, de hasi fájdalom, vérzészavar, hüvelyi vérzés, véres váladék, menzesz kimaradása, ritka vagy gyakori menzeszek, terhesség gyanúja esetén minden bizonnyal. Amennyiben szexuális életet még nem élő kiskorúról van szó, akkor tele hólyaggal érkezzenek a vizsgálatra. A telt hólyag azt jelenti, hogy nagyon kell az embernek már pisilnie, nem azt, hogy reggel megivott egy fél pohár vizet és tudna pisilni. A vizsgálat szempontjából a félig tele vagy tele hólyag lesz az ideális. Nem szobatiszta gyerekeknél természetesen nem fogjuk tudni ezt megvalósítani, de nagyobbaknál igen. 

A hasi ultrahangvizsgálat fekvő helyzetben történik, még az is előfordulhat, hogy a nadrágot sem kell levenni, csak letolni, hogy a hasat szabaddá tudja tenni. Ezután egy hideg zselét nyomunk a vizsgálandó területre, majd az ultrahang fejjel végigpásztázzuk a területet, enyhe nyomás közben. A vizsgálat teljesen fájdalommentes, káros következménye nincs.

Játékos módon otthon elmagyarázhatjuk gyermekünknek, hogy ugyanilyen ultrahanggal vizsgálták anyukát is a terhessége alatt, akár még fotót is mutathatunk neki, vagy kereshetünk a neten is ultrahangképeket.  Elmesélhetjük, hogy a vizsgálat során majd ha szeretné, láthatja a saját belső szerveit, például a méhet vagy a petefészkeket. Amennyiben már él szexuális életet, úgy normál nőgyógyászati, tehát hüvelyi ultrahangvizsgálat várható. Ehhez viszont üres hólyag szükséges, legjobb közvetlenül a vizsgálat előtt elmenni wc-re.

Ne mondjuk azt a gyereknek, hogy semmi nem fog történni vele, az orvos semmi fájdalmasat nem fog csinálni, mert ez lehet, hogy nem igaz. Ha nincs elképzelésünk, hogy mit fognak vele csinálni, akkor mondjuk azt, hogy az orvos mindent el fog mondani előtte türelmesen és nem lesz rosszabb, mint egy oltás, vagy egy vérvétel.

Tapasztalatom szerint a kulcs, a legfontosabb tényező, a szülői kommunikáció, a legrombolóbb pedig a félelemkeltés, rettegés. A gyermekek könnyen átveszik a szülő rezgéseit, félelmét, a bizonytalanságot és ez alapján fognak reagálni.

Sokszor hosszabb idő a gyermeket felkönyörögni a vizsgálóasztalra, vagy megkérni, hogy vetkőzzön le, engedje, hogy egy szempillantást vessünk a vizsgálandó területre, mint maga a vizsgálat. Igyekszem a szülőkkel megértetni azt, hogy a vizsgálat sikeressége elsősorban az ő hozzáállásukon múlik, és ha megpróbálnak elvonatkoztatni a nőgyógyászati vizsgálattól való félelmüktől, akkor sokat tudnak gyermeküknek segíteni.

Merem állítani, hogy szakterülettől függetlenül minden gyermekorvosi vizsgálatot meg kellene, hogy előzzön egy hosszabb vagy rövidebb beszélgetés a szülő és gyermek közt a várható történésekkel kapcsolatban. Ezzel biztosan egyetértenek a gyermekfogász kollégák, mint a másik mumus szakterület, illetve a gyermekorvosok is, de nem is kell orvosi terület, mert a fodrászoktól vagy védőnőktől is ugyanúgy félhetnek a gyerekek, ha számukra ismeretlen, nem várt események előtt állnak.

Ahogy Önnek, így nekünk gyermeknőgyógyászoknak is az a legfontosabb, hogy a vizsgálatot ne tortúrának élje meg gyermeke, ne okozzuk indokolatlan stresszt, amely kihathat a jövőbeli hozzáállására, ha egészségügyi problémával orvoshoz kell fordulnia.

A legfontosabb, hogy tiszta kommunikációval felkészítsük gyermekünket a vizsgálatra, a kérdéseire választ kapjon akár a szülőtől, akár a szakorvostól, illetve hogy a félelemnek és bizalomhiánynak ne adjuk teret.